"Ugyanúgy, ahogy régen,

ruháink a széken

vannak már.



Mosolyogsz rám halkan,

édes félhomályban

nézek Rád.



Forró testedre borulva,

egy jéghideg hanalon

születünk újjá.



A képzelet ösvényein

születünk újjá.



Nekem több kell,

csak még egyszer

ölelj át!



MAradj, maradj még kérlek

a reggeltõl félek,

maradj hát!



Forró testedre borulva,

egy jéghideg hajnalon

születünk újjá.



A képzelet ösvényein

születünk újjá."